8

7

6

5

4

3

 -- mivel még mindig az előző postban taglalt viszontagságokat nyögöm, nem tudtam írni eddig, de lassan felülkereskedek a bestiával való küzdelemben, és hamarosan (pár nap) folytatom a mesét... :D addig kérem türelmeteket, menjetek ti is a strandra, ha tehetitek :D --

Azzal akartam kezdeni, hogy ezentúl lehet hogy csak 2naponta postolok, mert a szabadidőm hirtelen a harmadára csökkent. De Isten e pillanatban ránk küldte a vízözönt, így ezt muszáj megemlítenem. De lehet hogy csak monszun van, végülis a globális felmelegedés óta sosem tudhatja az ember...

---

Na most érzem igazán, milyen bátornak lenni. Azt hiszem van egy pár dolog, amit meg merek tenni és más meg azt mondja hogy milyen bátor dolog, pl. csakúgy elmenni Erasmusolni, meg előtte nem megtanulni jól spanyolul, meg nem foglalni előre albérletet, meg fél óra alatt átszállni a zürichi reptéren. De én valahogy nem félek ezektől, talán azért mert a hitvallásom az hogy én valamiért kb mindig szerencsés vagyok (nemtom miért, egyszer talán megszívom énis...:)).

A mai(="hétfői") napomat, azaz a tanévet lógással kezdtem, mert nagyon fáradt voltam és képtelen voltam időben felkelni. Így az áhított reggel 9 helyett fél 11re értem be. Így a nemzetközi irodában való sorbanállás(ülés) miatt nem mentem el az első órára, ami szóbajönne, de nehéz is eldönteni, mit tekinthetek "órámnak", mert hogy ugye még nincs órarendem. Két hetet kaptunk ugyanis arra, hogy eldöntsük mire akarunk járni, és véglegesítsük a regisztrációnkat. Így aztán úgy éreztem, minek is bemenni, hiszen ha más karokról is fel szeretnék venni tárgyakat (elvileg nem lehetetlen), akkor jó lenne mihamarabb felkeresni az ottani nemzetközi irodákat, és beszélni velük a dologról. Arra a bizonyos órára meg úgyis beült egy ismerős, gondoltam majd megkérdezem, milyen volt. Így hát nyakamba vettem a campust, és nagy szerencsémre elcsíptem az egymástól 10 perces gyalogtúrára levő épületek irodáinak nyitvatartását eligazodással, sorbanállással együtt. De little did I know...

A helyzet ugyanis a következő: a saját karomon menedzsmentes, pénzügyes, meg alap gazdasági (mikmak, matek, stat s mi jó falat) tárgyak vannak. A menedzsment ebből OK, de pl. marketing egyáltalán nincs, ill 1 tantárgy csak, amire 1 ereamsusos se ment eddig, a tanár meg mondta h nyugodtan tegyem fel a kezem órán, ha nem értek valamit a spanyoljából. Úgyhogy akkor még vennem kell egy kéztámaszt is valahol a közelben...

 Viszont utánanéztem (najó ezt túlzás, mert tudtam előre), hogy a tervezőmérnöki karon van két reklámos féle tantárgy, a képzőművészeti karon meg egyéb jópofák, mint rajz, szobrászat, meg hasonlók. Aki meg meri kérdezni 101-edikként, hogy mi köze a képzőnek a gazdasághoz, az a családomhoz fordulhat felvilágosításért, én már nem vagyok hajlandó…

Szóval elbattyogtam megkérdezni, hogy mit és hogy lehet, hát a tervezőmérnöki karon azt modnták, hogy hát az internet nem nagyon megy náluk, nem tudnak most segíteni, de megnézhetem otthon, vagy méginkább beszéljek a mentorommal. (Hát…tegnap szóltam neki először arról, hogy egy országban vagyunk…:D (de ő is csak tegnap jött át a városba asszem, mert nem itt lakik). A bellas artesen (ami a legrégebbi épület az összes közül, tiszta graffiti, a lépcsőház meg mozog…jellemző…minden tekintetben…lol) azt mondták, hogy igaz, hogy náluk e hét végéig kell véglegesíteni a kurzusjelentkezést, de én majd csak október 5-én tudhatom meg, hogy beférek-e valamelyik órára, addig nem mehetek be megnézni egyet sem. A mi karunkon viszont október 4-ig kell véglegesíteni. Hmm…látszik hogy ezidáig más embert még nem hordott hátán a föld, akit a gazdaság és a művészet is érdekel… (akkor miért van az, hogy én 5 ilyen embert is ismerek?) Hát most nem tudom mi legyen. Mindenesetre beültem megnézni még egy spanyol nyelvű HR menedzsment órát, ami egész OK volt, és még azt is megtudtam, hogy a tanár rendes. Nah ez utóbbi (a tanárok szimpatikussága, szigorúság vagy akármi), egyszerűen tényleg abszolút kívül esik a látókörömön. Ti biztos nem látjátok át a helyzet komplexitását, de én ezt otthon is eléggé utálom csinálni, most meg mintha újra elsős lennék valahol, nem tudom hogy jobbra vagy balra van-e a tanszék, melyik tanár rendes, melyik teremben van az óra, mikor tudok ebédelni, mennyire kell bejárni (hülye kérdés…MUKKOT SEM fogok érteni, a legnagyobb hazárdjáték lenne nem bejárni egy spanyol nyelvű órára…). De ez még mind semmi. Két szemeszter ugye a tanév, amit amúgy cuatrimestrének hívnak, és vannak első, második féléves tárgyak, meg eglsz évesek is. De az egész éveset valszeg egy fél évre jött diák nem veheti föl, de persze lehet, ha megbeszéli a tanárral. Persze a képzős karon csak egy éves tárgyak vannak…(asszem legalábbis), a tanárt meg nem nagyon fogom látni amíg fel nem vettem véglegesen a tárgyát…fincsii! Ezen kívül nem csak azt kell figyelembe venni, hogy ugye 30 kredit kell (ami lehet, hogy mégtöbb, mert nem 1:1 a konverzió a magyar kreditek meg az egyetemé között, még meg kell tudnom), ebből „büntetlenül” összesen 12 kredit értékben vehetsz föl más karokról. Többet csak akkor, ha lelevelezed a saját otthoni intézményeddel. (Biztos szívesen egyengetik művészi pályafutásomat odaát…képzelem..). Ezen kívül ugye minden tárgyból 1 AZAZ EGY AZAZ EIN, ONE , UN, UNO VIZSGAIDŐPONT van, jah meg persze még április-júniusban is összesen egy pót. HA HA, röhög a vakbelem. Tehát ugye tilos, hogy ütközzenek a vizsgák, max ha megbeszéled a tanárral, akik nem szívesen tesznek kivételt az erasmusosokkal. Talán mert irigylik tőlünk a pálmafákat, vagy ilyesmi, még nem jöttem rá, hogy miért csak Spanyolországban ilyenek.  Azt meg még nem is említettem, hogy szemináriumból összesen kb 3-3 van tantárgyanként, elvileg kötelező a látogatásuk, de van olyan tanár, akinek heti három előadása meg két vastag könyve van, és az inkább azokat tette kötelezővé. Ezért hát azt is össze kell kombinálni, hogy nehogymár ütközzenek a gyakorlati órák egymással, amiknek a pontos időpontját szerintem még nem is tudni, csak a napokat. Tehát így állunk most. Valahogy még nem sikerült egyhuzamban 8 órát rászánnom hogy leüljek kitalálni mi legyen, pedig pár tanár csak a mai meg a tegnapi órájáról engedett lógni a többi megnézése okán, jah és itt általában mindenből több óra is van hetente, amiből meg nem, az kevés kredit mert választható és ált. pénteken van az összes. De a siestával itt legalább nincs probléma, úgy tűnik. Szóval egyelőre még csak látogatok pár nem képzős órát, hogy megnézzem milyenek, többnyire követem a többieket, ha egy kicsit is érdekel az óra, velük megyek. De olllyan fárasztó. Azt hiszem nekem kultúrsokk helyett nekem egyetemsokkom van. Otthon is utálom a tanévkezdetet az egyetemen, de itt…mire felfogod amit a tanár spanyolul mond, addigra meghalsz (itt kétórásak, néha 140 percesek az órák!), hát még ha bulizni akarsz este, vagy várost nézni, vagy elutazni a szünetben. MILYEN SZÜNETBEN?! Szóval atyaég az egész.

De már kezdek beletörődni, és két hét múlva valszeg jobb lesz. De hogy én nem megyek masterre, csak ha sokat fizetnek érte, az mostmár tuti.

Mindenesetre a lakásban a morál jó, a bulik is, és a szobám is alakul, meg néha már eszem és alszom is. De még mindig nem egyszerű. Talán ilyen lehet négy gyerekkel? Na nem panaszkodásképp…mindenesetre Mama, elismerésem. :D

A mai az utolsó napunk az úgynevezett nyárból, mert holnap mindenkinek elkezdődik az egyetem, úgyhogy a mai nap békés semmittevéssel egybekötött szomorkodással töltöttük. A tulaj nem jött, hogy a macska rúgja meg, úgyhogy holnap ha nem lesz semmi, délután lemásolom az angol lány kulcsait valahol és levonatom a jövő havi bérletből az árát. Mindenki délben kelt, én még mindig halmozott alváshiányban szenvedek, de hátha a jövő héten bepótolom…egyetemmel nem lesz egyszerű az tuti, főleg hogy természetesen holnap is van egy buli, vagy több, nemtudom…:)

Reggeli után a francia srác, Mike a nappaliban vasalni kezdte az egész ruhatárát, és hogy ne unatkozzon, berakta hozzá a Gladiátor-t dvd-n, így nemsokára mind odakerültünk a TV elé, és mindenki odahozta a mobilját/laptopját vagy amivel foglalkozott, tök mókás volt. Utána elmentünk a strandra „apránként”, ahol ott találtam a másik angol lányt, Alexát, meg a svéd lakótársát Anniet. Az idő sajna nem volt elég kánikulás ahhoz, hogy fürödjünk, de nem is bánom mert így megspóroltam egy plusz hajmosást. Ehelyett röpiztünk a homokos parton, vicces, a strand közepén egy szakaszon volt az összes erasmusos diák, így nem volt nehéz társat találni ilyesmihez…:) Utána hazajöttünk, és vacsit főztünk a lakótárs lányokkal (egyelőre még mindenki külön….érdekes…mindenkinek volt saját elképzelése róla hogy mit akar enni, azért). Végre ettem valami főttet, rendeset, és sokat. Cool. Közben kitaláltuk hárman, hogy hogy kéne ünnepelni a karácsonyt, pl. mindenki húz valakit és azt fogja megajándékozni, meg egy hétig folyton karácsonyi  vacsit eszünk, minden nap más fogja elkészíteni a hazai karácsonyi menüt (inkább fogástJ). Meglátjuk. A fiúk ez idő alatt a focistadionban voltak Valencia meccsen (10percre van innen, később én is megyek majd valamikor, az tuti), a német meg átment valakihez a kosárdöntőt nézni TV-n. Micsoda jellemző férfi-női munkamegosztás by the way…  Mivel nem voltak otthon, és még alig láttuk egymás szobáját, a lányokkal belopóztunk a szobájukba, és „megnéztük mijük van”.  :) (De vigyáznom kell mit írok/skypeolok a többiekről, mert a német srác ért mindent…:) Utána megjöttek, (2-2 lett a meccs), és most mindenki megy aludni mert tök jófej felelősségtudatos fiatalok vagyunk, akiknek holnap reggel évnyitó. ;) (Előre félek.)

Ma korán keltem, hogy elcsípjem a művészellátókat még ma, mert hátha ezen a hétvégén még mindig több időm lesz rajzolni, mint később, miután a Uni elkezdődik. (Jujj, apropo még mindig nem szóltam a mentoromnak (tandem-diák, aki azért van hogy segítsen engem), hogy itt vagyok a városban. Valszeg nincs is szükségem segítségre, azért. De asszem úgy sincs még Valenciában, majd csak hétfőtől, úgyhogy ráér.) Sikerült is jól bevásárolnom kartonokból meg filcekből, hát, jobban is mint reméltem…J

Vettem ágyneműféléket meg spanyol mobilt (Jééjj!) meg Valencia útikönyvet, meg kaját. A kaját Lynseyjel alig bírtuk hazacipelni, annyira sok volt! (lásd hűtőfeltőltő női reflex). Vicces különben, hogy a supermercado, amiben vásárolni szoktunk, mindig valami hülye szignált nyomat, annyira, hogy a boltban is volt pár vásárló, aki énekelte.

Ahogy följöttünk a lakásba a lépcsőn, egy csávó követett minket, az ajtónk előtt kiderült hogy ő Matthias, a német lakótársunk, aki most jött vissza Valenciába a nyelvi kurzusról. De ez mind elenyésző tény amellett, hogy BAROMI JÓL TUD MAGYARUL! Egy évig nálunk volt polgári szolgálaton, ha jól értettem, mondta, hogy ott senki nem beszélt más nyelvet, úgyhogy választhatott, hogy vagy csöndben marad egy évig, vagy megtanul magyarul. Örülök, hogy az utóbbi mellett döntött, így nem lett pszichopata, meg tudunk is kommunikálni. :)

Este főztünk, a fiúk csináltak valami jópofa bolognai szószos zöldpaprikás tésztát mi meg salátát ettünk. Utána kezdődött a meccs, úgyhogy minden érdekelt lepunnyadt a kanapéra a fekete dobozt bámulni (barca- atlético madrid 5-2). A meccs után összeírtuk, hogy mi nem működik vagy hiányzik a lakásban mert elvileg holnap jön a tulaj, hogy elintézze ezeket. Nekem még nincs kulcsom, eddig 1et használtunk ketten Lynseyjel, mostmár kezzd nagyon idegesíteni a dolog, mert nem jutottunk előbbre az ügyben. Ha nagyon nem lesz semmi, majd lemásolom, pedig nem az én dolgom lenne. A lista végül minimum 10 sorosra sikeredett, úgyhogy azt hiszem a tulaj nem lesz többet a barátunk (de valszeg nem is nagyon akarna ahogy mondták…:) )

In the routine...

Reggel (12:30) amikor felkeltem, már nagyon elegem lett a bőröndben lakásból, így minden éhségem ellenére (mivel a főzéshez be kell vásárolni, meg az egyelőre gusztustalan konyhát kitakarítani, meg elmosogatni előtte, a városban minden drága, a szendvicseket meg egyszerűen unom, nem egyszerű jóllakottnak lenni. (De nyugi, már normalizálódik a helyzet, az angol lány kitakarította tegnap az überbüdös hűtőt, amiért nagy hálával tartozom neki – a szerk.)) kitakarítottam a szobám és rendet raktam benne. Juhéj! Így már csupán 2 percbe telik átöltözni alkalmanként, nem pedig 15. Big difference. Tény mondjuk, hogy utána akármennyit ettem is, félbevágott litván ló módjára üres maradt a fél gyomrom, miközben jóllakott voltam. Utána elmentem a városba művészellátót keresni mert úgy döntöttem, poszterek helyett a fele pénztárcámat inkább színes lapokra meg filcekre verem el, és így dekorálom ki a szobám fehér falát. Hátha javít valamit a rajzképességemen too. Igyekszem rávenni a többieket is, hogy rajzoljanak 1-1et a szobámba.

Nah de íme a várva várt magyarázat arról, hogy kik is azok a többiek. Tehát: egyelőre heten vagyunk a lakásban, ami azért nem lehetetlen, mert a többi valenciai lakással ellentétben ez kettő, ami össze van nyitva. Még  lehet, hogy lesz egy nyolcadik, meg talán még egy. De a jelenlegi felállás szerint a hat lakótársam:

Lynsey, az angol lány, aki a mellettem levő szobában lakik, és spanyol meg portugál nyelv szakos, Manchesterből, egy évre jött.

Elise, a belga lány, aki kommunikáció szakos, Brüsszelből, és fél évre jött.

Mike, a francia srác, aki nem erasmusol már, hanem kvázi ittmaradt, 4 éve lakik Valenciában, és saját szervezete van, amivel a bulikat meg egyéb programokat szervezi. Nagyon aranyos, de néha hajlamos az ember azt hinni, hogy tényleg CSAK a bulik miatt maradt itt. Imád főzni, csak mindig kupit hagy maga után.

Diego, az olasz srác, aki ha jól értettem a szakdogáját írja itt, meg kutat hozzá az egyetemen, építőmérnöknek tanul, Milánóból jött.

Pedro, a spanyol srác, aki nem erasmusol (nyilván), hanem a régi lakótársai elmentek ecélból, ő meg úgy döntött összeköltözik egy évre erasmusosokkal.  Gazdaságot (asszem menedzsmentet) tanul egy magán egyetemen, és mindig elfelejtem honnan jött. J

Matthias, aki német, és most az egyetemem (UPV) Gandiai campusán van (80 km-re innen) egy 3 hetes intenzív spanyol nyelvi kurzuson, így róla semmit nem tudok.

Folytatván a nap történéseit, bementem tehát a városba, ahol spanyol módra a boltok este 9-ig nyitva voltak. Sajnos a művészellátókról pont lekéstem, de azért megkerestem őket, és egy csomó tök jó dolgot láttam közben, amit mind be is jelöltem a térképen. Láttam például ápiszt, mozikat, jópofa éttermeket, Libanon king, két videótékát, egy majomkenyérfásJ parkot, és kábé az összes monumentot, persze csak kívülről. Gáz…:)

Hazamenvén meg már térkép nélkül is jókor szálltam le egy ismeretlen buszról, asszem kezdek rutinossá válni itt…

Mire hazaértem és vacsit csináltam a „másik” konyhában 3 „plusz” csajt találtam, mind spanyolnak nézett ki, pedig nem is, mint kiderült. Kettő belga volt, tesók, egyikük erasmusol, a másik látogatta. A harmadik egy olasz lány volt, Laura, aki a pármai sonka meg a parmezénsajt városából jött, és eszméletlen vicces. Jah meg még ott volt egy nagyon szép francia lány is, aki 19, de 24-nek néz ki, ami furamód jól áll neki.

Muszáj elmondanom itt, hogy at this pont, már annyira össze vagyunk zavarodva a hispánofranglofónia miatt, hogy nem tudunk egy kétszavas mondatot egy nyelven elmondani, minimum kettő de inkább három nyelvből sikerül csak összerakni, pl.  „I want to know the dinero” vagy a kedvencem, „sixtydos”. Nekik nagyon szokatlan, hogy valaki 2 (esetleg 3) idegen nyelven jól beszéljen, ezért örök téma, hogy hol tanultam meg angolul, franciául és spanyolul, vicces. De amúgy ők is elég jól nyomják ám… Vacsi után Bas-t meg Ring the fire-t játszottunk, az esti diszkómegnyitóra előkészülvén. (aki érti az érti:) A diszkó pedig nem más mint a méltán híres „Indiana”, ami a legmenőbb partyplace @Valencia, most nyitott ki nyár után újra. Csatlakozott hozzánk 1 belga srác, a másik angol meg a svéd lány (Alexa, Annie), meg még egy olasz pár meg három olasz pasas a semmiből bukkant fel, és eltaxiztunk a városba. De flyerek ide vagy oda, egy órás sorban nyomorgás után sem  tudtunk bejutni, mert állítólag tele volt, pedig vagy 100an jöttek ki, még idősek is. Így aztán feladtuk és hazataxiztunk. Elise meg a belga srác bejutottak, de utóbbi (Loic) másnap délelőtt már csak annyira emlékezett hogy a club hatalmas nagy. :D

A tegnap este (éjjel-hajnal) nagy részét az anglofón lányokkal (két angol, meg jött mégegy, meg a svéd lány) töltöttem, és noha kezdem érteni amit mondanak, egymás közt annyira gyorsan beszélnek és elharapnak mindent, hogy alig értettem amiről szó volt. Egyfolytában meg nem kérdezhetsz vissza, meg fáradt is voltam hozzá. Másnap viszont fordult a helyzet szerencsére, ugyanis miután délben megfőztem az első kajámat a lakásban (tészta, mi más?), a belga lány belga barátnője, aki látogatóban volt itt, épp a strandra készült, így vele tartottam, lévén végre napos idő a sok eső meg elintéznivaló után. Morgane a neve, nagyon aranyos volt előző este, odajött hozzánk dumálni és 10 perccel később közölte h ő drunk, amit addig észre se vettük, csak utána kezdett úgy viselkedni. J

Szóval legyalogoltunk az Avenue-n a strandig (fél óra), és csatlakoztunk a többi belgához. Nagyon jó időnk volt, bár egy kicsit szeles, de a legjobb az volt az egészben, hogy értettem amiről beszélnek, akármilyen gyorsak is voltak. Fura, hogy az angolt nem értem a feliratos brit filmek ellenére sem, de a franciát igen.  Később bementem a városba körülnézni meg dolgokat intézni. A közlekedést ilyen Legyen Ön is milliomos módra oldottam meg, felszálltam a buszra, ami leghamarabb jött, az ablakból futólag megnéztem a megálló térképen hogy kábé merre megy a centrumban, és vártam hogy melyik megálló lesz legközelebb a célomhoz. Mivel nem ismer(t?)em még a várost, minden megállónál feltettem magamnak a kérdést h megállok-e vagy továbbmegyek az ismeretlenbe. Vicces volt, és végül jól eltaláltam a megállót. Sajna mire beértem pár perc múlva hatalmas zivatar kerekedett, úgyhogy bementem várni kicsit a régi hostelembe, ahol az egyik ismerős ázsiai lány laptopján kipróbálhattam a Facebookot koreaiul. Quite impressive, amikor CSAK  a barátaid NEVÉT tudod elolvasni benne. 1 óra múlva az eső normálisra mérséklődött és már nem kellett McGuyver módjára birkóznom az ernyőmmel a széllel, így hazamentem.  A belga csajok épp egy tapas bárba készültek, így hatan el/visszamentünk a központba, ahol egy nagyon jót ettünk, és megtudtam, hogy a véres hurka „tipikus spanyol” kaja (.?). Utána átmentünk a Chill out nevű bárba koktélozni, és megkóstoltam az Agua de Valenciát, ami igazából vodkanarancs csak még egy kis pezsgőt is raknak bele. Utána egy másik, táncolós helyre mentünk, a neve Radio City, de a dekor inkább alter mint diszkós. Utána még beugrottam az „ex-hostelembe” dumálni a recepcióssal, aki a „hostelkedés” mellett fest, tök jókat, és nem volt kedvem egyedül 1 taxit kifizetni, úgyhogy végül az első metróval mentem haza, 6kor..

Reggel elmentem az egyetemre, ahol végre 10 perc is elég volt, hogy megtaláljam a megfelelő épület megfelelő ajtaját (campus térképpel persze, minden külföldi azt használ eleinte, van vagy 50 épület legalább, de szerintem több. Közte meg „utcák”, utcanevekkel. (Mint a Westendben, csak itt kevésbé gáz.) Ott találkoztam 1 németországi román lánnyal, egy dán meg 1 dél-koreai kicsit metroszexuál sráccal, meg két dél-koreai lánnyal. Állítólag ők is „Erasmussal” jöttek. Hiszi a piszi. A koordinátor nagyon cuki csaj volt, „záróra” után már fogott négyünket, és egyszerre magyarázta el a teendőket. Az aznapi siestájáról asszem le kellett mondania miattunk. :) Érdekes, azt hitte hogy Dél-Amerikai vagyok, a külsőm meg a spanyoltudásom miatt. (Vagy csak mert köhögtem?:) ) De micsoda bók! Kérdeztem, hogy van ez a siesta náluk, hogy hazamennek-e vagy mi, mert 2-5ig megáll az élet. Mondta hogy igen, jól beebédelnek, aztán alszanak vagy TV-t néznek. Aki meg messze dolgozik a lakhelyétől, az elmegy mondjuk kávézni. Azért arra kiváncsi lennék, hogy a miniszterelnök is szunyókál-e csíkos pizsmában a TV előtt minden délután. De állítólag sok cég „kivette” a délutáni alvást a vállalati kultúrából, szegény alkalmazottaknak elég demoralizáló lehet.

Miután hazaértem, elmentünk az angol lánnyal (neve is lesz nemsokára, a következő postban írok a lakótársakról is, na.) meg egy angol barátnőjével meg a svéd lakótársával a Carrefourba, a kiszáradt folyó* túloldalára, egy centro commercialba, lakberendezni. (Carrefour=kb. a Tesco nálunk) Csomó jó cuccot vettünk a lakásba, amit véletlenül „home”-nak hívtam. :) Jól bevásároltunk, visszafele már inkább taxiztunk, a két másik lány házáig, ahol bepizzáztunk. A mortadellám még mindig a hűtőjükben pihen, azóta se mentem érte… Estébb (értsd 22-24) itt dumáltunk a lakásban, lakótársaink és 20 barátjuk, meg néhány üveg sangría társaságában. Utána olyan 2 körül lementünk a közeli Caribbeans nevű szardíniakonzervbe, ami amúgy egy bár. A zene jó volt, a buli is az lett volna ha nem nyomorgunk, de azért így is rendben volt. Mike, a buliszervező lakótárs mindenkinek adott 1 matricát a saját nemzeti zászlójával, amit felragasztottunk magunkra. Hálistennek így mindenki rájött, hogy Írországból jöttem. (Mentségükre legyen mondva, hogy félhomály volt.) A hely 3:30-kor zárt, mikor is felkapcsolták a villanyt, és a kétségbeesett kanos spanyolok (nyilván mind az erasmusos lányok miatt jöttek, miután ahogy beléptem azzal fogadtak h „te vagy a legszebb a buliban”, majd a két angol csajnak is ugyanezt mondták…) pont mint a kofák a piacon elkezdték fennhangon kérdezgetni a közelükben álló 5-5 lányt, hogy szoba vagy nem szoba. Szánalmas próbálkozás.

 (* Valencia közepén volt egy folyó amit eltereltek a város szélére, így most egy „folyó alakú” grandiózus park szeli ketté a várost, minimum hat híddal. Fura, hogy a buszok a hídon mennek, de te ha akarsz, nyugodtan mehetsz alatta is. Itt van továbbá a Tudomány és művészetek völgyének/városának nevezett futurisztikus épületegyüttes, amiről feltétlenül csinálok képeket, de google képek „valencia” első 10 biztos azt mutatja.)

Huuu... rég nem írtam, pár napja még tudtam mit,  meg mi történt, de most már...hát nagy feladatra vállalkozom. :)

Lényeg az, hogy reggel elindultam a hostelből, nagy szomorral...:) (Mert bár az albi is "jó lesz" (jó is lett - a lusta szerk.), de a hostelt tényleg imádtam, nagyon jó műfaj az ilyen, főleg ha jófejekkel lakik az ember.) És nagyon szokatlan módon egyszerűen visszaadták a maradék 4 éjszaka díját, amit nem töltöttem ott. (Tehát vagy baromi jó hely ez a Valencia, vagy nagyon utáltak..:D) A taxis a közeli téren tett ki, úgyhogy fel kellett hívnom az olasz "future flatmate"et hogy segítsen felcipelni...:) Miután megérkeztem, elmentem az egyetemre, hogy kderítsem mégis mikor kezdődik a tanév, nehogymár lemaradjak valami jóról...:) Hát bár álmos voltam, de a látvány, illetve méginkáább a kirándulás méretű séta felébresztett. Ugyanis az egyetem egyik (!) campusa körülbelül akkora, mint négy Sziget fesztivál összeragasztva, aki volt már, az érti mennyit kellett sétálnom. Tehát hiába csíptem el a fogadóórát a fő Nemzetközi Osztályon, átküldtek a saját karom nemzetközi irodájába, ahol már véget ért a nyitvatartási idő. De legalább megtudtam, mikor kell bemennem másnap, h jussak valamire. Majd teszek föl képeket, baromi jól néz ki, a mérete meg tényleg brutál. Talán elég ha annyit mondok, hogy négy metrómegálló hosszú. :)

Délután megérkezett az angol lány is, és bementünk „a városba” (mert ugye mostmár kb. a pesti Keleti pu. távolságára lakom a belvárostól.) (Jah a metróról még annyit, hogy ki van írva ugyan, hogy hány óra hány perckor indul a következő járat az adott állomásról, de közben gyakran megváltozik, természetesen úgy, hogy többet kelljen várnod. Szóval pl. látod, hogy12:24 kor jön, ami 1 perc múlva már 12:27. Ha meg futsz a metró után, és nem sikerül jegyet venned, mászhatsz át a kerítésen a kijáratnál…) Lényeg h bementünk ágyneműt venni neki a Corte Inglésbe, ami egy nagy bevásárlóközpont, és nagyon népszerűnek tűnik Spanyolországban (olyan mint a Skála vagy a Corvin nálunk, mégis menő), csak itt a belvárosban 4 van, kb. 2 utcányira egymástól. De minek? Na itt próbáltunk ágyneműt venni, spanyolul, persze képzelhetitek mennyire tudtunk ilyen szavakat spanyolul, ők meg angolul, úgyhogy jó kis Activity volt. Aztán hazamentünk, mert este 10 még túl koránvolt bármilyen esti programhoz itt, meg aztán paplanostul bulizni…legalább az alvás megoldható lett volna az igaz…:D Mire elindultunk, sikerült pont lekésni az összes bkv járatot, a  taxik meg bár kiteszik a LIBRE táblát, mégis elhajtottak előttünk. Meg esett is, mint majdnem minden este mióta itt vagyok. (Where’s spanish weather?? It sucks!) Úgyhogy végül mégsem lett semmi.

Huuu... rég nem írtam, pár napja még tudtam mit,  meg mi történt, de most már...hát nagy feladatra vállalkozom. :)

Lényeg az, hogy reggel elindultam a hostelből, nagy szomorral...:) (Mert bár az albi is "jó lesz" (jó is lett - a lusta szerk.), de a hostelt tényleg imádtam, nagyon jó műfaj az ilyen, főleg ha jófejekkel lakik az ember.) És nagyon szokatlan módon egyszerűen visszaadták a maradék 4 éjszaka díját, amit nem töltöttem ott. (Tehát vagy baromi jó hely ez a Valencia, vagy nagyon utáltak..:D) A taxis a közeli téren tett ki, úgyhogy fel kellett hívnom az olasz "future flatmate"et hogy segítsen felcipelni...:) Miután megérkeztem, elmentem az egyetemre, hogy kderítsem mégis mikor kezdődik a tanév, nehogymár lemaradjak valami jóról...:) Hát bár álmos voltam, de a látvány, illetve méginkáább a kirándulás méretű séta felébresztett. Ugyanis az egyetem egyik (!) campusa körülbelül akkora, mint négy Sziget fesztivál összeragasztva, aki volt már, az érti mennyit kellett sétálnom. Tehát hiába csíptem el a fogadóórát a fő Nemzetközi Osztályon, átküldtek a saját karom nemzetközi irodájába, ahol már véget ért a nyitvatartási idő. De legalább megtudtam, mikor kell bemennem másnap, h jussak valamire. Majd teszek föl képeket, baromi jól néz ki, a mérete meg tényleg brutál. Talán elég ha annyit mondok, hogy négy metrómegálló hosszú. :)

Délután megérkezett az angol lány is, és bementünk „a városba” (mert ugye mostmár kb. a pesti Keleti pu. távolságára lakom a belvárostól.) (Jah a metróról még annyit, hogy ki van írva ugyan, hogy hány óra hány perckor indul a következő járat az adott állomásról, de közben gyakran megváltozik, természetesen úgy, hogy többet kelljen várnod. Szóval pl. látod, hogy12:24 kor jön, ami 1 perc múlva már 12:27. Ha meg futsz a metró után, és nem sikerül jegyet venned, mászhatsz át a kerítésen a kijáratnál…) Lényeg h bementünk ágyneműt venni neki a Corte Inglésbe, ami egy nagy bevásárlóközpont, és nagyon népszerűnek tűnik Spanyolországban (olyan mint a Skála vagy a Corvin nálunk, mégis menő), csak itt a belvárosban 4 van, kb. 2 utcányira egymástól. De minek? Na itt próbáltunk ágyneműt venni, spanyolul, persze képzelhetitek mennyire tudtunk ilyen szavakat spanyolul, ők meg angolul, úgyhogy jó kis Activity volt. Aztán hazamentünk, mert este 10 még túl koránvolt bármilyen esti programhoz itt, meg aztán paplanostul bulizni…legalább az alvás megoldható lett volna az igaz…:D Mire elindultunk, sikerült pont lekésni az összes bkv járatot, a  taxik meg bár kiteszik a LIBRE táblát, mégis elhajtottak előttünk. Meg esett is, mint majdnem minden este mióta itt vagyok. (Where’s spanish weather?? It sucks!) Úgyhogy végül mégsem lett semmi.

A mai napom nagyresze (ahh...a lenti spanyol gepen nincsenek ekezetek, sot, meg a betuk is lekoptak...ez am a muveszet igy irni ertelmeset...de egesz jol emlekezni a betuk helyere...:)

Szoval a mai napom nagyresze azzal telt, hogy a lakast inteztem, foleg miutan kb delelott 11kor megtudtam h megkaptam. Eltartott 1 darabig, mire egy masnapos-almos avignoni francia akcentust felfogtam skypeon, de 5perc utan sikerult. (fulhallgatot feltettem azert). Miutan megkaptam a tulaj fianak mobilszervizenek cimet, es egy telefonszamot, nyakamba vettem a hatalmas sugarutat, hogy felkeressem szerzodest kotni. Nagy remenyeim a hetfoi metrosuruseget illetoen hamar szertefoszlottak, a vasarnapi 10 perc helyett most csupan 8 percet kellett varni. De furamod most neha elobb jott a jo jarat mint a rossz. Igy hat eleg nehez kiszamitani ugye hogy hova mikor er az ember, plane hogy tok random idoket allnak a kocsik egy-egy megalloban. Ez ahhoz vezetett h 13:50kor fel kellett hivnom a tulaj fiat, Javit, hogy kesek negyed orat (miutan fel oraja gyalogoltam 30 fokban egy sugaruton), mire o kozolte, h na hat addigra mar nem lesz ott bien sur, (hiszen siesta). Es tenyleg, erthetetlen modon minden hetkoznap delutan 2-5-ig szombat van. Reggel meg arra ebredtem h orbitalis zajjal jonnek-mennek az autok a szomszed utcaban, delutan meg kb barmelyik 4savos uton atmehettel lampa nelkul. Fura. VAjon hova mehetnek ezek 2-tol 5-ig...mert kocsi nelkul haza lehetetlen.  Vagy buli vagy titkos fold alatti osszeeskuves amire tippelne´k. Vegul delutan 5re visszamentem, mire a pasi mondta h meg nincs meg a szerzodes, varjak a kornyeken 40 percet, vagy holnap. Az addig perfect napos ido hirtelen esore valtott es 40 perces metromegalloban, vagy 5 epitkezes zajaban valo uldogeles utan (ezalatt 1 ment el oda 1 vissza osszesen:D) alairhattam eletem elso spanyol szerzodeset (es a masodikat, ever). Hat vicces volt szotarral a kezemben bogaraszni 3oldalnyi enyhen jogi szoveget...

Estere buli volt igerve 2 helyen egymas utan, az elso helyett a hostelben dumaltunk csomo arccal, erasmusosok, egy vilagjaro ausztral srac, meg a "receptionist guy", aki arab francia, es a hostelkedesen kivul festessel keresi a kenyeret-hala´t valenciaban. Nagyon jo cuccok, belinkelem majd... Jah es animat hallgat, vicces.

A buli felejtheto volt, a lakotarsakkal "hiii!" nal tobbet nem nagyon tudtunk mondani egymasnak, ugyhogy inkabb beultunk 1 kozeli barba sorozni egy hosteles torok sraccal, valami "csardas" a neve, legalabbis igy ejtik. O is spanyolul fogja tanulni a targyait tanulni  1 evig, mint a legtobben, csak a kulonbseg, h o 1 szot sem tud spanyolul. Nice try...

Utana csatlakozott hozzank a "Future flatmate" angol lany meg a baratnoje. Mondta h nyomulos spanyol pasiknak ha megkerdezik "Do you have a boyfriend?" azt mondja: "Girlfriend." es lekopnak. A torok srac meg meselte h mindenaron ki akarja probalni a How I met-bol a Naked man-t, mar honapok ota, hatha majd itt sikerul. Vicces arcok ezek.:)

Jah, igen. Hogy fiúnak könnyebb-e lenni, vagy lánynak. Hát ennyi cuccot (férfi)ember legyen a talpán aki elbír, persze az a férfi nyilván se nem sminkel, se nem hord melltartót, szoknyát, se nem...millió van még, hadd ne soroljam (hullámcsat, hajspray és a többi). A német srác a földszinten viszont esküszik rá h lánynak könnyebb albérletet találni. Én még abban a hitben ringatom magam, hogy igaza van.

Délelőtt reggeli+wifi kombó után a finn csajokkal lementünk a tengerpartra fürödni. Azt tudni kell, h bár Valencia kisebb város Budapestnél, mégis már az 5. metróvonalnál tartanak, annyira h az egy éves übercool térképemen 1 megálló rajta sincs még, szóval tudnak valamit. (Talán napenergiával állítanak elő eurót, nemtom.) Mindenesetre alig akad olyan vonal, ami ne ágazna ketté félúton, minek következtében általában (Murphy alapján mindig) csak a 2. metró jó neked. Néha csak a harmadik, ami jön. Ez hétköznap nemtom mennyi idő, de vasárnap fél óra is lehet. Első könnyem csordul menten a fincsi bkv metrók után. (Élvezzétek!) Jah, bkv. Hát itt az sincs. Igyekeztem agyafúrt lenni és oda helyett odavissza jegyet venni a metrónál (a biciklivétel még várat magára, legyen HOVA vinnem haza azt a bicót előbb:). Visszafelé esett kicsit és messze volt a megálló, így kis hezitálás után a busz, de oda naná h nem jó a jegy. Menetrend persze a megállóban egy se, de legalább térkép utal rá, ha már a metrós néninek lila fogalma se volt hogy mint van a buszokkal. érdekes.

Lényeg h a tenger után kerestem 1 mekit (autentikusabb helyet nem találván), megdöbbentő h a spanyolok milyen segítőkészek, addig magyarázzák mi hol (ha arra mennek ők is, 10 másodpercenként szólnak h "erre, erre, látod, ezért meg ezért...") amíg álmosan hátrafelé csukott szemmel térkép nélkül is megtalálod. Délután elmentem a tegnapi albiba, minthogy az esti partijukat kihagytam hullafáradtság miatt, kicsit mélyebb nyomot akartam hagyni bennük. Jófejek, egyikük az erasmuslife valencia (a 3 proggramszervező brigád egyike) elnöke vagy mi, noha francia. Mikor ott voltam, 2 francia csaj haverjuk épp autót szerelt. hmm. Ha odakerülök, róluk még többet irok később, on verra.

Este úgy döntöttem a finn kebabozás helyett skype lesz a barátom, illetve a kaliforniai ázsiai lány, aki még itt lakik a szobámban. Kiderült, h LA-ben a Disney-nél könyvelő, és bár nem ezért, de ingyen látta Johnny Deppet, a szemét mázlista. :) Meséltem neki, h alsós farsangon voltam Pochahontas egyszer, jól meglepődött, lol. Segített főzni és mesélte, h ők hálaadáskor pulyka helyett kínai étteremben esznek. Holnap minden nyitva lesz, kicsit nyomaszt h a világon mindent el tudnék intézni, ha akarnám eléggé.

Úgy éreztem minek fárasszalak titeket az előkészületek részleteivel, mert nem olyan izgi és el is tudjátok képzelni. De bizonyos értelemben mégis izgi volt, meg elképzelhetetlen. Azóta sem tudom eldönteni, hogy lánynak vagy fiúnak jobb-e lenni. Ugyanis repülővel (pláne kettővel - esetemben) kiköltözni fél évre, sehová nem könnyű. A Swiss airlines 23 kg-ot engedett feladni, kézipoggyásznak meg még 8at. Így 31 kilónál tartunk, which must include: laptop (1kg, jó), ruhák (sok, 30-10°Cig minden kell (de nem panaszkodom, moszkvában biztos nehezebb ez:D)), útikönyv (dögnehéz, 1kg, rossz), kozmetikumok (some), gyógyszerek, ezerféle papír, kártyák, cipők, headset, könyvek, hálózsák (minek?!), pokróc (gyártottam rá okot), hajgumi, fogkefe, stb. körülbelül ilyen jó kis sorrendben pakoltam be őket 3 táskába, és így is otthonhagytam a fél életemet, maradék: 28kg+8kg=36kg. Namost (ne röhögjetek:D) én meg kb 49 vagyok...zóval elvoltam a ki-bepakolással meg méricskéléssel csomagotul és anélkül, mígnem végre kijött az eredmény, ráfizetéssel. Jah, I made it the Panni style, fél órát aludtam.

Somehow mégis eljutottam a reptérre másnap (aznap), és csodák csodája a 35percesnek ígért, végül 15percesre szűkült Zürichi átszállást is sikerült abszolválnom. Sőt, szerintem még nagyobb teljesítmény, hogy a csomgajaimnak is. Így teljes túlsúlyom birtokában megérkeztem az aeropuertora, ahol a kövvetkező fogadott (remlélem legközelebb nekem lesz): egy spanyol pasi kockás ingben és nadrágja fölött felfújható rodeojelmezben a kettővel mögöttem érkező minimum 35éves pasit öszöntötte spanyol happy birthday nótával, kb 20 (!) ugyancsak hülyén beöltözött honfitársával együtt. (Persze hogy Michael Jackson is volt.) Így örömködtek minimum 10 percig, aztán otthagytam őket repterestül, illetve leváltottam egy gyorsan hajtó kívül öreg taxisra, aki belül elég fiatal lehetett mivel a rádióban menő Lady Gaga v hasonló számot végig fütyörészte és dalolta felváltva, közte néha megjegyezte, hogy na valenciában bizony minden nemzet jelen van a népességben.

So, megérkeztem a hostelbe, ami muy bonito, a recepciósok szája fülig ér (ez valszeg vmilyen feltétele az állampolgárságnak itt) és a szoba 4 nem emeletes (!) ággyal+két finn lakótárssal is jó nagyon. Délutánabb még felkerekedtem megnézni 1 albit, valszeg az egyetlen lakótársat keresünk feeling lakás, mert itt 2 van egybenyitva, ergó 4 helyett 8 ember lesz. Meglátjuk. Vacsifőzés után váratlan bealvás, jó indokkal.