A tegnap este (éjjel-hajnal) nagy részét az anglofón lányokkal (két angol, meg jött mégegy, meg a svéd lány) töltöttem, és noha kezdem érteni amit mondanak, egymás közt annyira gyorsan beszélnek és elharapnak mindent, hogy alig értettem amiről szó volt. Egyfolytában meg nem kérdezhetsz vissza, meg fáradt is voltam hozzá. Másnap viszont fordult a helyzet szerencsére, ugyanis miután délben megfőztem az első kajámat a lakásban (tészta, mi más?), a belga lány belga barátnője, aki látogatóban volt itt, épp a strandra készült, így vele tartottam, lévén végre napos idő a sok eső meg elintéznivaló után. Morgane a neve, nagyon aranyos volt előző este, odajött hozzánk dumálni és 10 perccel később közölte h ő drunk, amit addig észre se vettük, csak utána kezdett úgy viselkedni. J

Szóval legyalogoltunk az Avenue-n a strandig (fél óra), és csatlakoztunk a többi belgához. Nagyon jó időnk volt, bár egy kicsit szeles, de a legjobb az volt az egészben, hogy értettem amiről beszélnek, akármilyen gyorsak is voltak. Fura, hogy az angolt nem értem a feliratos brit filmek ellenére sem, de a franciát igen.  Később bementem a városba körülnézni meg dolgokat intézni. A közlekedést ilyen Legyen Ön is milliomos módra oldottam meg, felszálltam a buszra, ami leghamarabb jött, az ablakból futólag megnéztem a megálló térképen hogy kábé merre megy a centrumban, és vártam hogy melyik megálló lesz legközelebb a célomhoz. Mivel nem ismer(t?)em még a várost, minden megállónál feltettem magamnak a kérdést h megállok-e vagy továbbmegyek az ismeretlenbe. Vicces volt, és végül jól eltaláltam a megállót. Sajna mire beértem pár perc múlva hatalmas zivatar kerekedett, úgyhogy bementem várni kicsit a régi hostelembe, ahol az egyik ismerős ázsiai lány laptopján kipróbálhattam a Facebookot koreaiul. Quite impressive, amikor CSAK  a barátaid NEVÉT tudod elolvasni benne. 1 óra múlva az eső normálisra mérséklődött és már nem kellett McGuyver módjára birkóznom az ernyőmmel a széllel, így hazamentem.  A belga csajok épp egy tapas bárba készültek, így hatan el/visszamentünk a központba, ahol egy nagyon jót ettünk, és megtudtam, hogy a véres hurka „tipikus spanyol” kaja (.?). Utána átmentünk a Chill out nevű bárba koktélozni, és megkóstoltam az Agua de Valenciát, ami igazából vodkanarancs csak még egy kis pezsgőt is raknak bele. Utána egy másik, táncolós helyre mentünk, a neve Radio City, de a dekor inkább alter mint diszkós. Utána még beugrottam az „ex-hostelembe” dumálni a recepcióssal, aki a „hostelkedés” mellett fest, tök jókat, és nem volt kedvem egyedül 1 taxit kifizetni, úgyhogy végül az első metróval mentem haza, 6kor..