Azzal akartam kezdeni, hogy ezentúl lehet hogy csak 2naponta postolok, mert a szabadidőm hirtelen a harmadára csökkent. De Isten e pillanatban ránk küldte a vízözönt, így ezt muszáj megemlítenem. De lehet hogy csak monszun van, végülis a globális felmelegedés óta sosem tudhatja az ember...

---

Na most érzem igazán, milyen bátornak lenni. Azt hiszem van egy pár dolog, amit meg merek tenni és más meg azt mondja hogy milyen bátor dolog, pl. csakúgy elmenni Erasmusolni, meg előtte nem megtanulni jól spanyolul, meg nem foglalni előre albérletet, meg fél óra alatt átszállni a zürichi reptéren. De én valahogy nem félek ezektől, talán azért mert a hitvallásom az hogy én valamiért kb mindig szerencsés vagyok (nemtom miért, egyszer talán megszívom énis...:)).

A mai(="hétfői") napomat, azaz a tanévet lógással kezdtem, mert nagyon fáradt voltam és képtelen voltam időben felkelni. Így az áhított reggel 9 helyett fél 11re értem be. Így a nemzetközi irodában való sorbanállás(ülés) miatt nem mentem el az első órára, ami szóbajönne, de nehéz is eldönteni, mit tekinthetek "órámnak", mert hogy ugye még nincs órarendem. Két hetet kaptunk ugyanis arra, hogy eldöntsük mire akarunk járni, és véglegesítsük a regisztrációnkat. Így aztán úgy éreztem, minek is bemenni, hiszen ha más karokról is fel szeretnék venni tárgyakat (elvileg nem lehetetlen), akkor jó lenne mihamarabb felkeresni az ottani nemzetközi irodákat, és beszélni velük a dologról. Arra a bizonyos órára meg úgyis beült egy ismerős, gondoltam majd megkérdezem, milyen volt. Így hát nyakamba vettem a campust, és nagy szerencsémre elcsíptem az egymástól 10 perces gyalogtúrára levő épületek irodáinak nyitvatartását eligazodással, sorbanállással együtt. De little did I know...

A helyzet ugyanis a következő: a saját karomon menedzsmentes, pénzügyes, meg alap gazdasági (mikmak, matek, stat s mi jó falat) tárgyak vannak. A menedzsment ebből OK, de pl. marketing egyáltalán nincs, ill 1 tantárgy csak, amire 1 ereamsusos se ment eddig, a tanár meg mondta h nyugodtan tegyem fel a kezem órán, ha nem értek valamit a spanyoljából. Úgyhogy akkor még vennem kell egy kéztámaszt is valahol a közelben...

 Viszont utánanéztem (najó ezt túlzás, mert tudtam előre), hogy a tervezőmérnöki karon van két reklámos féle tantárgy, a képzőművészeti karon meg egyéb jópofák, mint rajz, szobrászat, meg hasonlók. Aki meg meri kérdezni 101-edikként, hogy mi köze a képzőnek a gazdasághoz, az a családomhoz fordulhat felvilágosításért, én már nem vagyok hajlandó…

Szóval elbattyogtam megkérdezni, hogy mit és hogy lehet, hát a tervezőmérnöki karon azt modnták, hogy hát az internet nem nagyon megy náluk, nem tudnak most segíteni, de megnézhetem otthon, vagy méginkább beszéljek a mentorommal. (Hát…tegnap szóltam neki először arról, hogy egy országban vagyunk…:D (de ő is csak tegnap jött át a városba asszem, mert nem itt lakik). A bellas artesen (ami a legrégebbi épület az összes közül, tiszta graffiti, a lépcsőház meg mozog…jellemző…minden tekintetben…lol) azt mondták, hogy igaz, hogy náluk e hét végéig kell véglegesíteni a kurzusjelentkezést, de én majd csak október 5-én tudhatom meg, hogy beférek-e valamelyik órára, addig nem mehetek be megnézni egyet sem. A mi karunkon viszont október 4-ig kell véglegesíteni. Hmm…látszik hogy ezidáig más embert még nem hordott hátán a föld, akit a gazdaság és a művészet is érdekel… (akkor miért van az, hogy én 5 ilyen embert is ismerek?) Hát most nem tudom mi legyen. Mindenesetre beültem megnézni még egy spanyol nyelvű HR menedzsment órát, ami egész OK volt, és még azt is megtudtam, hogy a tanár rendes. Nah ez utóbbi (a tanárok szimpatikussága, szigorúság vagy akármi), egyszerűen tényleg abszolút kívül esik a látókörömön. Ti biztos nem látjátok át a helyzet komplexitását, de én ezt otthon is eléggé utálom csinálni, most meg mintha újra elsős lennék valahol, nem tudom hogy jobbra vagy balra van-e a tanszék, melyik tanár rendes, melyik teremben van az óra, mikor tudok ebédelni, mennyire kell bejárni (hülye kérdés…MUKKOT SEM fogok érteni, a legnagyobb hazárdjáték lenne nem bejárni egy spanyol nyelvű órára…). De ez még mind semmi. Két szemeszter ugye a tanév, amit amúgy cuatrimestrének hívnak, és vannak első, második féléves tárgyak, meg eglsz évesek is. De az egész éveset valszeg egy fél évre jött diák nem veheti föl, de persze lehet, ha megbeszéli a tanárral. Persze a képzős karon csak egy éves tárgyak vannak…(asszem legalábbis), a tanárt meg nem nagyon fogom látni amíg fel nem vettem véglegesen a tárgyát…fincsii! Ezen kívül nem csak azt kell figyelembe venni, hogy ugye 30 kredit kell (ami lehet, hogy mégtöbb, mert nem 1:1 a konverzió a magyar kreditek meg az egyetemé között, még meg kell tudnom), ebből „büntetlenül” összesen 12 kredit értékben vehetsz föl más karokról. Többet csak akkor, ha lelevelezed a saját otthoni intézményeddel. (Biztos szívesen egyengetik művészi pályafutásomat odaát…képzelem..). Ezen kívül ugye minden tárgyból 1 AZAZ EGY AZAZ EIN, ONE , UN, UNO VIZSGAIDŐPONT van, jah meg persze még április-júniusban is összesen egy pót. HA HA, röhög a vakbelem. Tehát ugye tilos, hogy ütközzenek a vizsgák, max ha megbeszéled a tanárral, akik nem szívesen tesznek kivételt az erasmusosokkal. Talán mert irigylik tőlünk a pálmafákat, vagy ilyesmi, még nem jöttem rá, hogy miért csak Spanyolországban ilyenek.  Azt meg még nem is említettem, hogy szemináriumból összesen kb 3-3 van tantárgyanként, elvileg kötelező a látogatásuk, de van olyan tanár, akinek heti három előadása meg két vastag könyve van, és az inkább azokat tette kötelezővé. Ezért hát azt is össze kell kombinálni, hogy nehogymár ütközzenek a gyakorlati órák egymással, amiknek a pontos időpontját szerintem még nem is tudni, csak a napokat. Tehát így állunk most. Valahogy még nem sikerült egyhuzamban 8 órát rászánnom hogy leüljek kitalálni mi legyen, pedig pár tanár csak a mai meg a tegnapi órájáról engedett lógni a többi megnézése okán, jah és itt általában mindenből több óra is van hetente, amiből meg nem, az kevés kredit mert választható és ált. pénteken van az összes. De a siestával itt legalább nincs probléma, úgy tűnik. Szóval egyelőre még csak látogatok pár nem képzős órát, hogy megnézzem milyenek, többnyire követem a többieket, ha egy kicsit is érdekel az óra, velük megyek. De olllyan fárasztó. Azt hiszem nekem kultúrsokk helyett nekem egyetemsokkom van. Otthon is utálom a tanévkezdetet az egyetemen, de itt…mire felfogod amit a tanár spanyolul mond, addigra meghalsz (itt kétórásak, néha 140 percesek az órák!), hát még ha bulizni akarsz este, vagy várost nézni, vagy elutazni a szünetben. MILYEN SZÜNETBEN?! Szóval atyaég az egész.

De már kezdek beletörődni, és két hét múlva valszeg jobb lesz. De hogy én nem megyek masterre, csak ha sokat fizetnek érte, az mostmár tuti.

Mindenesetre a lakásban a morál jó, a bulik is, és a szobám is alakul, meg néha már eszem és alszom is. De még mindig nem egyszerű. Talán ilyen lehet négy gyerekkel? Na nem panaszkodásképp…mindenesetre Mama, elismerésem. :D