Hát igen. Kb. másfél, meg aztán egy, aztán meg fél hónapja ezzel akartam újrakezdeni a blogom. És most basszus pont akkor sikerül amikor elszomorodnom is sikerült. Asszem hülyeség volt nem folyamatosan írni, de hát ha a tapasztalásért megy ki az ember, na abból nem volt mulasztásom azt hiszem. Végre kitört a vakáció, ami tudjátok mit jelent: mindenki (vagy legalábbis majdnem) hazamegy, ide meg/vagy oda. (Könnyítésül: mert egyesek más városban, vagy más országban tanulnak, mint ahova születtek/ahol a családjuk él.) Tehát marad egy péntek estém a "megmaradtakkal", akik számosak, de hazament 2 lány lakótársam, egyik egy hónapra, szerencsére a többiek csak utánam, ill egy csaj holnap. Aztán hazament még két srác aki nagyon jó barátom az egyetemröl, mindkettö egy hónapra. Meg még egy lány, aki már vissza se jön, meg nemsoká két srác ugyanígy. Na, így legyen boldog az ember. Eléggé kétségbeejtö érzés, hogy januárban már semmi sem lesz a régi. Egész tegnap reggelig a RÉGI VOLT!!! Sokkal hosszabb kifejtést igényel, de már nagyon régóta (lényegében az elejétöl) úgy érzem, hogy két életem van. Egyik otthon, mint valami elözö, ez meg a mostani, a valóságos. És hát ha már itt EZ adatott, persze hogy az agyam tetején az áll, hogy ezt rendben tudjam...ha pedig valami nem stimmel, az nagyon foglalkoztat (sajnos?). Fura lesz otthon. NAGYON NAGYON JÓ, MÁR TÜKÖN ÜLÖK, eddig minden nap egy hete már eszemben van folyton. De vakáció, ahogy Elise, a belga lakótársam mondta. Utána hazamegyünk az itteni ëletünkbe. Azt hiszem nem tudok hogy túl sok idöre visszajönni, bár aggasztott nemrég a dolog, még egy jó bö hónap se lesz ám túl sok. Söt.