After giving the gifts to the friends who were to leave very soon, I took the rest of the ppl (who haven't been yet) to the Bodega El Gato at last. I reserved for 10 ppl, and later it seemed that we would need one more seat, and SURPRISE! For the first time they were nice and constructive on the phone, and made the impossible possible, to go more than the reserved number! (By the way afterwards Dez didn't show up with some bullshit revision excuses, so we were 10 after all. And it was sooooo good! We had my all time favorites with some bull tails *cola de toro* now i know, and a tremendous baked camembert with blueberry sauce....yes, orgasm. For 5 people in a row. :D We even got one round of free chupitos at the end. So i'm glad my last gato experience ended well. Everyone liked it, and Ahmed brought there his 2 new flatmates, 2 guys from France, who arrived 2 days before, for a GUESS WHAT? Erasmus semester in VLC. So their second evening they went out to one of the very best restaurants in the city.This place is really kind of an Erasmus-heritage, it was Elise who took us there in September, and she knew it from the 2 summer visitors of our flat, the 2 former Erasmus (of l'année passée). So ppl show one to the other and i'm glad that now as i meet ppl from the new Erasmus "generation" who came here, I can be useful and advise them good things or places to go. It makes one more sense of me having stayed here.

Cool. Afterwards we went out to calle Pepe :) with most of the ppl, to drink and dance until 4 am, then Sarah Ismail and me went to their place, and me too - in lack of energy - I slept there. And in the morning (afternoon, the spanish morning) there were 2 papers waiting for me, one tajine recipe, and a very moving letter. (ok, i don't remember how moving the letter actually was, but it moved me when i read it.)

Tough, qd mm, le fin. Mais c pas grave.

 Hát mint már írtam ezelőtt (fogom hehe) this is the time of all the goodbye meals, which is sad, but this is one of the few when it doesn't affect me very much in the bad way, cause THIS GIRL is brave enough to put her leg into our country jeje!!! So as my spanish flatmate Pedro said, it's not a despedida then, but a 'hasta luego'. I'M SO GLAD! Now i'm there already, maybe my last time or last but one time in the flat, this light friendly flat that i adore... We had a very good corean lunch a la una, with Satish, Se Rim, LORETO! (our  cute coordinator girl), Thijs, Dez and Midas. And even Bogdan (the Roumanian flatmate of her's) showed up for some minutes. We ate: takkalbi (spicy chicken), ttok ku (the New Year's soup if u remember :)), kim chi pok um bap (cabbage with chili paprika and rice mixed), kim (crunchy 'alga' in little pieces with sesame seeds), cham chi pok um bap (AKA Se Rim's rice :), rice with tuna (egg sometimes) sesame oil and soy sauce). It was AGAIN: VERY DELICIOUS! :))) I was yesterday a bit worried about how i'm gonna accept the Hungarian home made meals made by my parents, if it'll make me sad since reminds me of not cooking for myself and all anymore which means i'm not on erasmus anymore. But today I got proper home made food, not even a new one as i've already eaten it several times, so I got fed by my spanish-corean mum here!yeyy :) And we continued writing on T-shirts and papers, so it was cool. Loreto drew us Osborne bulls after the tatoo of Midas. Now we're going to have a coffee with Loreto and Se Rim, now that the others r gone. Maybe swiming with Thijs tomorrow btw. :)

valenciában az a különleges erasmuswise (amit a Tomival is beszéltünk), hogy itt nagyon naggggyyyon sok erasmusos van. Én személyesen legalább 60-at ismerek (na nem mind a "legeslegjobb bari" perszeee...az kb lehetetlen). Ezért is van, hogy itt sokkal nehezebb összeszedni az embereket. De tény viszont, hogy ha visszajövök, szinte biztos, hogy mindig lesz itt valaki (vagy valami:) érdekes, akivel lehet valamit csinálni (ha mást nem, tanulni :D)

na mindegy ezt most igy félbehagyom, mas dolog kerult az eszembe...

;D

...ja és valami módot fogok találni arra, hogy folytassam a blogot, visszamenóleg is (azért a számok). Úgyis minden a fejemben van!

Hát igen. Kb. másfél, meg aztán egy, aztán meg fél hónapja ezzel akartam újrakezdeni a blogom. És most basszus pont akkor sikerül amikor elszomorodnom is sikerült. Asszem hülyeség volt nem folyamatosan írni, de hát ha a tapasztalásért megy ki az ember, na abból nem volt mulasztásom azt hiszem. Végre kitört a vakáció, ami tudjátok mit jelent: mindenki (vagy legalábbis majdnem) hazamegy, ide meg/vagy oda. (Könnyítésül: mert egyesek más városban, vagy más országban tanulnak, mint ahova születtek/ahol a családjuk él.) Tehát marad egy péntek estém a "megmaradtakkal", akik számosak, de hazament 2 lány lakótársam, egyik egy hónapra, szerencsére a többiek csak utánam, ill egy csaj holnap. Aztán hazament még két srác aki nagyon jó barátom az egyetemröl, mindkettö egy hónapra. Meg még egy lány, aki már vissza se jön, meg nemsoká két srác ugyanígy. Na, így legyen boldog az ember. Eléggé kétségbeejtö érzés, hogy januárban már semmi sem lesz a régi. Egész tegnap reggelig a RÉGI VOLT!!! Sokkal hosszabb kifejtést igényel, de már nagyon régóta (lényegében az elejétöl) úgy érzem, hogy két életem van. Egyik otthon, mint valami elözö, ez meg a mostani, a valóságos. És hát ha már itt EZ adatott, persze hogy az agyam tetején az áll, hogy ezt rendben tudjam...ha pedig valami nem stimmel, az nagyon foglalkoztat (sajnos?). Fura lesz otthon. NAGYON NAGYON JÓ, MÁR TÜKÖN ÜLÖK, eddig minden nap egy hete már eszemben van folyton. De vakáció, ahogy Elise, a belga lakótársam mondta. Utána hazamegyünk az itteni ëletünkbe. Azt hiszem nem tudok hogy túl sok idöre visszajönni, bár aggasztott nemrég a dolog, még egy jó bö hónap se lesz ám túl sok. Söt.